50 éves lett az első magyar hard rock album, az Élő Omega!

Ez alkalomból a sorozatba illeszkedő kiadványon kívül az Omega-rajongók nagy örömére egy különleges díszdoboz is napvilágot lát. 
Az Omega-sorozat részét képező szimpla CD-re az eredeti lemez remaszterizált anyagán kívül bónuszként az albumhoz kapcsolódó két kislemez négy dala került fel. Az exkluzív megjelenésű, fémes borítású dobozba 4 CD, egy képeskönyv, és az eredeti kiadású hanglemez betétlapja került bele. Az első korong megegyezik a normál kiadványéval. A második CD az album nyers keverését tartalmazza 1972-ből. Ez a hanganyag -túl azon, hogy nem tartalmaz közönségzajt-, eltér az eredeti keveréstől. A hangfelvétel az eredeti állapotában, minden utómunka nélkül került rá a CD-re. A harmadik CD-n Rozgonyi Péter vadonatúj, 2022-es keverésében hallgatható meg az anyag, ami az eredeti, soksávos szalagról készült Molnár 'Elefánt' György felügyelete mellett. A negyedik CD pedig egy amatőr élő felvétel 1972-ből (orgonaszólóval, dobszólóval, Szexapóval). Nem tökéletes minőségű anyag, de kiváló kordokumentum.

A részletes dallistákért keresse fel a terméklapokat!

Az Élő Omega album rövid története:
"Az Omega szinte teljes pályafutását végigkísérték a „nagyvárosi legendák”. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ezek nagy részét nem a zenekar gyártotta, hanem az élet hozta. Tegyük persze azt is hozzá, hogy az Omega ügyesen felismerte a lebegtetésben rejlő potenciát és gyakran a gyors cáfolat helyett elintézték az ügyet egy képletes – vagy valós –, de mindenképp sejtelmes félmosollyal. Az Élő Omega története viszont szinte csak kérdésekkel teli. Megszületését és kiadását számtalan fehér folt övezi, és fél évszázadon keresztül mindenki csak találgatni merte az igazságot ezzel a zseniális albummal kapcsolatban.
Az Élő Omega körüli problémák már ott kezdődtek, hogy a Presser-Laux-Adamis trió távozásával az MHV nem hitt az Omegában, azaz abban, hogy az együttes képes lett volna szervező, fő zeneszerző és dalszövegíró nélkül is a korábban megszokott színvonalon működni. A Lemezgyár illetékesei közölték a zenekarral, hogy nem tudnak elegendő stúdióidőt a rendelkezésükre bocsátani, így a zenekar kényszerűségből részben saját maga készítette volna el a felvételeket 1972. január 7. és március 10. között zajlott turnéján, hogy csak az utómunkálatokat kelljen fedeznie a kiadónak. Az igazság viszont az volt, hogy azok a felvételek nem sikerültek. Hogy az eredeti koncepció ne sérüljön, amint a turné véget ért, a zenekar felszerelését felállították az Egyetemi Színpadon és ott az együttes valóban élőben, de közönség és mindenféle további trükk nélkül, egyetlen sztereó Uher magnóra játszotta fel új dalainak zenei alapjait. Értve ezalatt a gitárokat, a Hammond-orgonát, valamint a sztereóban bekevert és rögzített dobokat, amely eljárás óriási előrelépés volt a korábbi stúdiógyakorlattal szemben. Ezeket a sztereó alapokat aztán átvitték a Rottenbiller utcába, ahol átmásolták őket az MHV stúdió négysávos Telefunken magnójának két sávjára. Csak ezután vehette kezdetét az ottani munka, amelyet minden valószínűség szerint Kóbor János szólóénekeinek rögzítésével kezdtek, majd felvették a vokálokat is, melyben Benkő László, Mihály Tamás és az együttes roadja, Simon Mihály is közreműködött. A felvételek kezdtek már-már végleges formát ölteni, de a felvételi folyamat utolsó mozzanataiként még plusz hangszersávokkal tették dúsabbá a dalok textúráját. Molnár György helyenként újabb gitársávot rögzített, ugyanígy tett Benkő László is az orgonával. Néhány dalban akusztikus gitár is hallható, valamint a hangszerelésbe került itt-ott csörgő, kongák és az Omegauto esetében kolomp is. Az egyetlen, ami az 1972-es téli turné felvételeiből a lemezre kerülhetett, az a közönségzaj, amit a kor szellemének megfelelően a végleges keveréskor – afféle „fantomsávként” – adtak hozzá a már vágásra szánt masterhez. Az Omega negyedik nagylemezét tehát nyugodtan nevezhetjük „ál-koncertlemeznek” szemben az eredeti lemezborítón olvashatóakkal.
Ennek tükrében az album címe kettős értelmezést hordoz: mindenképpen utal az Omega új, a lemezen is hallható nyers, élő megszólalására, valamint arra is, hogy minden csapás és nehézségek ellenére a zenekar életben maradt."

(Majnik László)