Végre egy olyan zenekritikus ragadott billentyűzetet - és jelent meg nyomtatásban is -, aki egyszerre rajongó és ért a zeneelmélethez is. Több, mint 200 oldalon elemzi az Illés összes kislemezét, nagylemezét, illetve olyan dalokat is, melyek hivatalos hanghordozókon nem jelentek meg.
Teszi ezt nem annyira tudományos, mint inkább közérthető módon, a zenei alapfogalmakat külön magyarázva úgy, hogy aztán azokat az olvasók már evidenciaként értelmezhetik.
Sokat lehet belőle tanulni, sok összefüggést megérthet a zenét, zeneelméletet nem tanult olvasó is. Sokkal több ez a könyv, mintha csak egy szakdolgozat lenne, bár annak minden ismérvét hordozza. Megállapításaihoz lábjegyzeteket is használ, a forrásokat pontosan megjelöli. Mindeközben emberi, olvasmányos.
Az Illés életművét belehelyezni a kor kontextusába, a dalok nyugati és magyar vonatkozásait, sőt hatását is vizsgálja. A kötet nem csak az 1965-1973 közti időszakot elemzi, az Illés teljes történetét kutatja. A könyvhöz egy alapos diszkográfia is tartozik.
