A Junkies tizedik stúdióalbuma egy önazonos, megfelelési kényszertől és a maga módján kompromisszumoktól mentes zenekart mutat, márpedig ezek a tulajdonságok épp olyan fontosak a rockban, mint a dob meg a basszus. Igaz, az önazonosság ezúttal abban nyilvánul meg, hogy Szekeres Andrásék jól érzik magukat a világban, és slágeres, bulizós rock and rollt szeretnének játszani, miközben a dalszövegek egy átlagos figura hétköznapjairól szólnak facebookozással, csajozással, a lakbér megosztásával – és így tovább. A dalszövegek nagyon eltaláltak: ezt a szomszéd srácos rockot nem is definiálhatná jobban semmi a "Hazudni muszáj" szellemes leírásánál arról, hogy miként tud egy középkor felé közeledő, már levágott hajú rocker beilleszkedni a konformista középosztályba kamaszosan rebellis identitásmorzsáinak büszke megtartásával.
Junkies:
Szekeres András - énekBarbaró Attila - gitár
Riki Church - basszusgitár
Keresztes Viktor - dob
Dallista:
1. Hóbort
2. Hagyjatok
3. Hidegháború
4. Hazudni muszáj
5. Édes élet
6. Áldozat
7. Diófa
8. On & On
9. Egy többé-kevésbé szerelmes fiatalember viszonylag gáláns ajánlata
10. Pesti sanzon
