Nincs még egy olyan lemez a magyar rockzene történetében, amely ilyen mélységben dúskálna a kulináris élvezetekben, így nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan ez fog szólni minden gyorsétkezdében és más vendéglátó egységben. A menüt alkotó tizenhárom tétel sorában helyet kap a sült hús és a sült krumpli, a jégkrém és a téli fagyi, de rántott sajtból, pogácsából, túrókrémtortából és csokiból sincs hiány. Tálalásuk módja sem kevésbé változatos: hol nyers, hol könnyű, hol borsos, hol édeskés – mégis finoman passzol egymáshoz valamennyi fogás. Panaszkönyvről szó nem lehet, ezúttal mindenki megkapja a magáét. Az albumot nyitó – és a tematikát meghatározó – „Főzzél nekem” bizonyára mély nyomot hagy a feminista mozgalmon, míg a „Kibeszélve” a kivándorlási hullám indulójává válhat, azok számára pedig, akik a valamikori „kispálos” tömegdalok ízére vágynak, a „Feleségdal” szolgálhat desszertül. Szóval vége a diétának. Kispál András, a hazai alterock egyik főszakácsaként újra az elemében van, és több mint Duracell.
Velőrózsák:
Kispál András (ex-Kispál és a Borz) – gitárok
Pavlicsek László – ének
Percsy Zoltán – basszusgitár
Bajkai Ferenc – dobok
Dallista:
1. Főzzél nekem
2. Ébren
3. Akinek van füle
4. Hamburgerkovács
5. Feleségdal
6. Kifújni az időt
7. Kibeszélve
8. Vízidal
9. Égi pincék
10. Igaz sem volt