A Plastic Ohara új felfogások és irányvonalak keresésével foglalkozik a tradicionális jazzt néha felhasználva, gyakran azonban cáfolva is azt. Játékuk inspirálói leginkább olyan USA-beli meghatározó nevek, mint Frank Zappa, Miles Davis, John McLaughlin, David Torn és Bill Frisell. Zenéjükben a téma sokkal meghatározóbban kap szerepet, mint a hagyományos irányzatokban, egy számon belül nem ritka a két-három, kemény unisonokkal megerősített vezérmotívum sem. A különböző metrumú, leginkább páratlan ütemek szembeállítására, a poliritmia és polimetria által keltett feszültség meglovagolására való törekvés (a témák egymásba fűzésével) a zenekarnak egyedien új hangzást teremt. Határozott cél azonban ennek az egyéniségnek bővítése új irányvonalakkal, mindig pergőbb megoldásokkal. Plastic Ohara Plays Big Drastique című albumuk 2000. áprilisában jelent meg.
Dallista:
A1. Alfa
A2. Kívülről be-felém
A3. A csók
A4. Siratódal
A5. Itt minden ferde
A6. Csontmikulás
A7. Sangsara
B1. Hárman, dehová
B2. Smells Funny
B3. Colombo
B4. Síva tánca
B5. Négyesben visszafelé
B6. Good Man, Happy God
