A
Hello, I Must Be Going! Phil Collins angol énekes-dalszerző második szólóalbuma, amely 1982. november 5-én jelent meg. A lemez a
Marx fivérek azonos című dala után kapta a nevét, és akkor született, amikor a
Genesis 1981-es turnéja után
Collins nekilátott debütáló albuma, a
Face Value folytatásának.
Ezzel a koronggal Collins a 80-as évek elejének egyik legközvetlenebb és legmeghatározóbb poplemezét alkotta meg. A magánéleti válság árnyékában írt dalok nyers, szinte lefegyverző őszinteségre építenek, ahol az énekes védjegyévé vált ritmikai pontossága sötétebb, intimebb hangvétellel párosul. Az eredmény egy olyan dalcsokor, amely egyszerre sebzett és fülbemászó, fájdalmas és katartikus. Az album hangzását az úttörőnek számító, jellegzetes ’gated reverb’ dobhangzás dominálja: a skála a Don’t Let Him Steal Your Heart Away gyengéd fájdalmától az I Don’t Care Anymore feszült, baljós lüktetéséig terjed. A lemez hatalmas sikeréhez nagyban hozzájárult a The Supremes You Can’t Hurry Love című dalának merész, fúvósokkal teli feldolgozása is, amely Collins játékos oldalát is megvillantotta a mély önvizsgálat közepette. A kiadvány a 2016-os remaszterelt változatot tartalmazza, igényes digipak csomagolásban.
Dallista:
1. I Don't Care Anymore
2. I Cannot Believe It
3. Like China
4. Do You Know, Do You Care?
5. You Can't Hurry Love
6. It Don't Matter To Me
7. Thru These Walls
8. Don't Let Him Steal Your Heart Away
9. The West Side
10. Why Can't It Wait 'Til Morning
