A Morrison Hotel a The Doors pályafutásának egyik legfontosabb mérföldköve, amelyet a rajongók és a kritikusok egyaránt a zenekar „formába lendüléseként” tartanak számon. Az 1970. február 9-én megjelent ötödik stúdióalbum éles váltást jelentett az előző évi, kísérletezőbb és nagyzenekari hangszerelésű The Soft Parade után. A zenekar tudatosan fordított hátat a rézfúvósoknak és vonósoknak, hogy visszatérjenek ahhoz a nyers, füstös blues rock hangzáshoz, amelyben a legjobbak voltak. Az album koncepcionálisan két különálló részre oszlik: az „A” oldal a Hard Rock Café, míg a „B” oldal a Morrison Hotel nevet kapta. A felvételek során olyan úttörő zenészek segítették a csapatot, mint a blues-rock gitár legenda, Lonnie Mack, valamint Ray Neapolitan session basszusgitáros. A lemez vizuális világát Henry Diltz ikonikus fotója tette felejthetetlenné, amelyen a zenekar a névadó hotel ablakában látható. A siker nem maradt el: az album a 4. helyig jutott a Billboard 200-as listáján, az Egyesült Királyságban pedig a zenekar legsikeresebb stúdiókiadványává vált a maga 12. helyezésével.
Dallista:
Hard Rock Cafe
1. Roadhouse Blues
2. Waiting For The Sun
3. You Make Me Real
4. Peace Frog
5. Blue Sunday
6. Ship Of Fools
Morrison Hotel
7. Land Ho!
8. The Spy
9. Queen Of The Highway
10. Indian Summer
11. Maggie M'Gill
Bónusz
12. Talking Blues
13. Roadhouse Blues (Takes 1-3)
14. Roadhouse Blues (Take 6)
15. Carol
16. Roadhouse Blues (Take 1)
17. "Money Beats Soul"
18. Roadhouse Blues (Takes 13-15)
19. Peace Frog (False Starts & Dialogue)
20. The Spy (Version 2)
21. Queen Of The Highway (Jazz Version)
