Amíg a banda kipiheni magát, az Amber Smith alapító-frontembere, Poniklo Imre szólólemezzel jelentkezik. A Bátor Bencével (dob) és Michael Kentish-sel (basszus) trió felállásban felvett anyag részben a zenekar zenéjét viszi tovább, de új utakat is keres. Slágeres, pörgős, a maga módján megmondós számokkal (Hordozó, Éjjel) indul az album, még egy kis punkrock is becsúszik (Új Iskola), és csak a középrésztől kezd kissé az Amber Smith-re jellemző melankóliába fordulni. Az elsősorban indie, néha a pop-rock felé, máskor pszichedelikusabb irányokba tekeredő hanganyag kifogástalan munka: a számok ugyan nagyrészt egyszerű felépítésűek, de a hangfüggönyös hangzás magába szippant és utaztat. Talán a néhol Frenkre hajazó, modoros dallamvezetésű Pécsi Blues-t és az énekben fölöslegesen erőltetett magas regisztereket kellett volna elhagyni, és több olyan pluszt becsempészni, mint a Mi Leszünk A Kivételben felhangzó szájharmonika, vagy a gerjedő gitárok alatt búsan szóló zongora a lemez egyik legszebb dalában (Ha lesz még tavasz).
Bass Guitar – Michael Kentish
Drums – Bátor Bence
Lead Vocals, Guitar, Piano – Poniklo
Dallista:
1. Hordozó
2. Éjjel
3. Tomi
4. Nélkülem nem működsz
5. Új iskola
6. Pécs blues
7. B terv
8. Fel a fejjel kristóf
9. Solaris
10. Mi leszünk a kivétel
11. Ha lesz még tavasz
