A művész 16. szólóalbumán teret kaptak a trendi amerikai zenék mellett az őszinte, egyszerű de mégis fülbemászó dallamok is. Lirai balladák, trendi ritmusok, kiváló, humoros és bulizós szövegek. Olykor könnyed dallamokon át vezeti a hallgatót, olykor temperamentumos, a már jól ismert raggamofin stílus köszön vissza a legkorszerűbb hangzásban. Bepillanthatnak a hallgatók egy dal (Ale manca) erejéig a Balkán világba is ahol ritmusos kongákra cigány nyelven énekel a művész. Helyet kapott a soul-house stílus is ahol az énekes szívbe markolóan adja elő a múzsája nélkül élni nem tudó szerelmes szomszéd fiút. Emellett a hip hop világába is ellátogathatunk hallgatva az albumot nagyon humorosan és őszintén tarja elénk az Y generáció problémáit, hiányosságait, de nem bölcselkedve vetít rá fényt, hanem viccesen. A Végállomás című dalban pedig nem szomorkodik a volt szerelme után, hanem hálát ad a legnagyobb szerelemért, amit kaphatott az égtől, ez a dal egyszerűen nem bír kimászni a fejünkből, szerintünk az év slágere! Olyan embereknek ajánljuk az albumot akik szeretnének lazítani, bulizni, kikapcsolódni, akik szakítottak vagy csak most készülnek szakítani, akiket elhagytak, akik szinglik, akik családosok, akik imádják a dögös ritmusokat szép dallamokkal, szóval egyszerűen MINDENKINEK.
Dallista:
1. Neon lányai
2. Nem vagyok gazember
3. Nincsen arra szó
4. Mások gombolják az ingem
5. Mindenki máshogyan látja
6. Raggahouse
7. Niagara
8. Kémia
9. Szállni volna jó
10. Ketté vált az út
11. Kakaó dal
12. Ale Manca
13. Végállomás
