Örökmozgó lettem…
A Gesarol is egy „írtójó” zenekar volt a 60-as évek végén és a 70-es évek elején, de az égiek is úgy akarták, hogy az 1973. május 1-én elindult Örökmozgó legyen a magyar rockzene egyik letéteményese.
A kezdet kezdetétől, megalkuvást nem tűrően mentek előre a szívükben született zenékkel és szövegekkel, amik csakhamar utat találtak a közönség felé is, nem úgy, mint a Lemezgyár fejeseihez. Felsorolni is nehéz volna, hogy ki mindenki fordult meg a zenekarban, vagy vendégként kivel játszottak együtt az elmúlt 50 év alatt. Egyszerűbb volna összeszámolni, hogy a Kárpát-medencében hol nem koncerteztek, és az sem könnyen mondható meg, hogy mi minden kezdeményezéshez adták már a nevüket a mögöttük hagyott fél évszázad során. Írtak szvitet a magyar őstörténetről, ledöntötték a Magyar falat, megnyitották a Budapest Sportcsarnokot, elbúcsúztatták a Budai Ifiparkot, turnéztak a Dunán, jótékonykodtak beteg emberekért, természeti katasztrófák áldozataiért és oktatási intézményekért. Játszottak a Népstadionban, alapítottak Rockmúzeumot, voltak Fekete bárányok, és talán még ma is kicsit azok.

A P.Mobil, fennállásának félévszázados jubileumát csakis kitartó közönségével, a Mobilosokkal közösen, egy méltó koncerttel ünnepelte meg. Sosem voltak nagy arénabanda, bár volt idő, amikor simán megtöltöttek bármekkora helyet. A jeles ünnephez mérten adta magát, hogy a Papp László Sportaréna legyen a helyszín, ahol összejött munkás, paraszt és értelmiségi. Ott voltam én is, ott voltál te is, meg egy teltháznyi Mobilos. Kövéren, kopaszon, kopott bőrnadrágban, átlagemberként. És a zenekar játszott.
Szinte napra pontosan az 50-dik évfordulón zajlott le a nagyszabású koncert. A hely, az alkalom, és egy kicsit a körítés egyedi volt ugyan, de a zenekar és a zene nem. Az pont olyan volt, mint bárhol, bármikor, mert a P.Mobil marad, aki volt, nem változik semmit! Két és fél óra totális zene a Hajsza, a Gálya és a Főnix éjszakája jegyében. Úgy volt összefoglalása, és kiteljesítése a P.Mobil életműnek a koncert, hogy nem volt könnyes múltba révedés, mégis méltó módon állított emléket mindannak az értéknek, amit a valaha volt összes zenekari tag közösen megalkotott.

A most megjelent kiadványok libabőrös, erőtől duzzadó lenyomata a jeles estének, hogy bármikor újra átélhessük az egyszerit és a megismételhetetlent.
Mi ez, ha nem bizonyíték arra, hogy: a rock örök és elpusztíthatatlan?!

A kiadványok megjelenését támogatta a Szerencsejáték Zrt. Köszönet érte!